a szemhej hatalama

1. hamar elrendezkedem a polifoamon, es becsukom. nem kell sokat varni, mire erzem, h a karjaim es a labaim is marvanybol vannak, de nem kepltesen szolva, hanem tenyleg ahhoz hasonlit leginkabb. nehezek es torekenyek. nem is merem megmozditani oket, csak fekszem, es varom, h vegre belassa az agyam is, h pihennie kene.

2. ahogy becsukom, elindul a vonat. nem a klasszik tuf-tuf-tam-tam dologra kell gondolni, hanem hangtalan, altalanosban-tanult, egyenes vonalu, egyenletesen valtozo mozgasra. (hiaba: a modernizacio, ugye.)
amikor kinyitom - bár még erzem, ahogyan gyorsulunk -,tudom, h állunk. ahogy ujra becsukom, elindulunk. kinyitom, allunk. etc.
amikor vegul nyitva is elindulunk, ketszer is megenezem, h tavolodik-e az allomas.